A FireBlade közel 30 éves történetében most először készített olyan gépet a Honda, aminek tervezésénél kizárólag a versenyzés volt fókuszban. Semmi kompromisszum, semmi olyan, ami az utcai motorozást segíti. Az egyetlen cél: a legjobbnak lenni a superbike-ok között! Hogy ez mennyire sikerült, arra a Pannónia-ringen kerestük a választ.
Teszt: Honda CBR1000RR-R SP

Szöveg: Lövey Ádám, a motoros jógi
Fotó: Izsó Krisztián

A Superbike vb és az igencsak erős és népes Brit Superbike bajnokság azok a területek, ahol az új Tűzpengével a Honda le akarja lépni a konkurenciát. Akár ezeket, akár az eladásokat tekintjük, jelenleg a Ducati Panigale V4 a legfőbb ellenfél. És most, amikor a teszt után ezeket a sorokat írom, azt kell mondanom, hogy ez a CBR sok mindenben hasonlít olasz vetélytársához, de mégis nagyon más. Így aztán ez a teszt némileg rendhagyó lesz, mert nem egyszerűen csak az új FireBladeről fogok írni, hanem arról is, hogy milyen különbségeket tapasztaltam rajta a Panigaléhoz képest.

SuperBike Magazin Honda CBR1000RR-R SP

Mindkét gép teljesítménye közelít a 220 lóerőhöz, radikális üléspozíciójuk csak versenypályára való, és tele vannak a MotoGP-ben fejlesztett innovációkkal a ma létező legfejlettebb elektronikai csomagtól a motorblokkok technikai finomságain át egészen a leszorító erőt termelő szárnyakig. Az idei CBR-be végre tényleg minden versenyen szerzett tapasztalatát és tudását belegyúrta a Honda, sőt, a 8,5 milliós SP változathoz még egy fél-aktív elektronikus futóművet is fejlesztettek az Öhlinssel közösen. Így ez lett az eddigi legdrágább FireBlade, ám még így is 2 millióval kevesebb, mint a szintén elektronikus Öhlinsekkel szerelt Panigale V4 S. 

SuperBike Magazin Honda CBR1000RR-R SP_3

Sok tehát a hasonlóság a két vetélytárs között, és ezek az újítások közelebb segíthetik a Hondát a Superbike bajnokságok koronájához, ám a professzionális versenymotorokat mindig jelentősen átépítik, szóval számunkra az igazi kérdés az, hogy milyen menni a szériamotorokkal?

 

SuperBike Magazin Honda CBR1000RR-R SP_2

Számháború vs. valóság

Először is egy nagy különbséggel kezdődik a sztori, ugyanis a “bolti” Panigale V4 S blokkja nem az a superbike-homológ ezres, amit a több mint 14 milliós V4 R-hez fejlesztettek, hanem egy 1100 köbcentis változat. Ellenben a Honda sornégyese továbbra is literes maradt. Mivel a Pannónia-ringen lehetőségem nyílt kipróbálni egy ismerősöm Ducatiját, könnyen megérezhettem a különbséget. A V4 jóval erősebben megindul alulról, pedig az a blokk is a felső fordulatszám-tartományra van hangolva inkább, így tudja elérni az extrém magas csúcsteljesítményt. A számok nem mindig tükrözik teljesen a valóságot, ám ez esetben igen: a Panigale 10000-nél 124 Nm-t tud, míg a CBR “csak” 113 Nm-t, és azt is jóval feljebb, 12500-nál. A gyakorlatban azt érzed, hogy a Ducati sokkal élénkebb alul, aztán 10000 felett szép fokozatosan egyre jobban kezd megőrülni, és ha nem figyelsz oda, tőből kitépi a karod. Ezzel szemben a Honda alul nehezebben éled fel – érzésre alul-középen még egy 10 éves GSX-R is bőszebben tol -, viszont 10000 felett ugyanolyan tűzijátékot produkál mint olasz kollégája. De a tolóerő nem minden, és egy teljes kört tekintve, mindent összevetve nekem mégsem tűnt lassabbnak a CBR, méghozzá a nevetségesen könnyű kezelhetősége miatt.

Ha szűkíteni akartam az ívet a FireBlade-del, csak oda néztem, és a következő pillanatban már ott is voltam.

Ha hallottad már élőben a V4-es Panigale hörgő-dübörgő-prüszkölő hangorkánját, na az sokmindent elárul arról, hogy mire számíthatsz, ha ráülsz. Pedig a V4-es Ducati már rég nem az a nyers, kőkemény vas, mint a V2-es sorozat volt. Sokkal lágyabb, könnyebben élhető, de mégis megmaradt olyan Ducatisan tiszteletet parancsolónak, ami még mindig határozottságot követel. Ez egy macsó motor, egyszerűen nem való mindenkinek. Ha nem tudod betörni, ha a pályán nem fordulsz vele lapon, akkor jobb ha nem is erőlteted a témát.

SuperBike Magazin Honda CBR1000RR-R SP_1

A hang és az érzés közötti párhuzam a Hondára is ugyanígy igaz, csak épp az indítómotor nyihogása után a CBR négyhengerese csendesen duruzsolva, szinte suttogva jelzi, hogy a japán mérnökök valami extra finomsággal készültek 2020-ra.

A teljes cikk, a SuperBike Magazin 2021/1 számában olvasható, ami ITT vásárolható meg.