Több mint két évtizedet dolgoztam és éltem Londonban, ez idő alatt jól összeismerkedtem az Ace Cafe tulajdonosaival, és betekintést nyertem a kulisszák mögé. Megosztanám a látottakat a híres kávézóról…

A műértő benzinvérűek, legyen szó akár négy akár két keréken guruló őrültekről, világszerte ismerik a dél-londoni Ace Cafe nevét, mint az oktánszívűek kihagyhatatlan zarándokhelyét. A kávézó a londoni North Circular elkerülőút egyik autóspihenőjének régi épületében nyílt meg még a második világháború előtt.

A háború után, 1948-ban nyitott meg újra az Ace, és az ötvenes években elterjedő bohém életsílus hullámán hatalmas sikere lett, de ennek lecsengésével, 1969-ben jött a második bezárás. Mark Wilsmore-nak, annak a motormegszállott exrendőrnek köszönhető az újranyitás, aki saját és családja vagyonát nem kímélve látott fantáziát a motoroskávézóban, 1996 után évekig még gumiszerelő műhelyt is működtettek az Ace mellett Markék. Az Ace Cafe az igazán különleges atmoszférájával felejthetetlen élményeket tartogat: a jó időben lenni a jó helyen – nekem mindig ez jut eszembe, ha betérek. Itt jól megfér egymás mellett autós és motoros, lehet osztozni a közös géphajtási szenvedélynek. Ahogy átléped a küszöböt, a téma adott lesz, és bármelyik asztalhoz nyugodtan odaülhetsz, hogy bekapcsolódj a beszélgetésbe. Itt mindenkinek egy rugóra jár az agya, egyek a nézetek és ideák. De ha nincs kedved cseverészni, csak dőlj hátra és élvezd, ahogy megannyi, sokszor messziről jövő motorostúra-istával karöltve a legkülönbözőbb vasakon feszítve felvonul előtted a London környéki motorosspektrum apraja-nagyja. Itt mindenki „közénk” tartozik. Az Ace Cafe számos rendezvénynek is otthont ad és támogat a szezon folyamán, mint a Brighton Burn-up, az Ace Reunion, a Southend Shakedown vagy a Wembley Stunt fesztivál, hogy csak párat említsünk.

Mindezek mellett pedig szinte minden egyes nap úgy néz ki arrafelé, mint valami motoros találkozó. Egyszer el kell ide menned, kötelező bakancslistatétel, ha ősmotorosnak vallod magad. Nem fogod megbánni! Bármikor mész, valami látnivaló, történés biztosan akad majd. Itt mindenki hasonlóan gondolkodik, mint te, egy teára, sörre vagy kiadós kajára bárki kapható, miközben közös szenvedélyeteknek hódolhattok. Ülj le tíz percre, és valaki, mondjuk, Hollandiából vagy Lengyelországból biztosan befut kétkeréken, „Csak hogy bedobjunk itt egy sört meg valami kaját, aztán másnap már megyünk is haza.” Majdnem minden este van zene és valamilyen különleges étel, az ember- és motortípusok folytonos, eklektikus keveredése mellett. Minden csütörtökön ott van a Ducati Owners Club – ők már túl sokak lennének a keddi Italian Nightra (olasz est) –, de a Triton Club is minden héten eljön valamelyik nap. Péntek a „nyílt nap,” ez az igazi kemény bulinap itt is, az olvasztótégely ilyenkor peremig telik.