Suzuki Hayabusa 1999

A japán motorok közti csúcssebességrekordot, ezzel a ’Világ leggyorsabb sorozatgyártású motorja’ címet 1999-ben a Suzuki Hayabusa dédelgette.

SuperBike Suzuki Hayabusa 1999 2

Életemben először látni egy motor kilométeróráját, amint elhagyja a 330-as jelzést, nem is volt annyira izgalmas, mint számítottam, amikor 1999-ben a Hayabusa angliai bemutató tesztjén Bruntingthorpe széles, véget nem érő egyenes aszfaltcsíkján először végigtoltam a Suzukit nyélgázon. A buci fejű motorral végsebesség közelében haladni valóban nem okozott túl nagy sokkot számomra, annál nagyobb meglepetés volt azonban az, amikor az egyenes végén mit sem sejtve felegyenesedtem, és a menetszél kis híján leszakította a fejem.

A kilométeróra egyébként itt is nyilván túlbuzgó volt, nem megy ez 330-at, de azért így is 310 km/h környékén volt a végsebesség. Kb. 20-szal verte az akkori címvédőt, a Honda CBR1100XX-et, így lett ő az akkori ’Világ leggyorsabb sorozatgyártású motorja’. Szomorú, de aerodinamikus formája miatt sokak szemében egyúttal a ’Világ legcsúnyább motorja’ címet is kiérdemelte. Viszont legalább a neve vagány volt, és a Suzuki is egy sokkal tökösebb imázst igyekezett kialakítani a számára, mint az akkor megszokott unalmas japán marketingsablonok.

SuperBike Suzuki Hayabusa 1999 4

Leginkább mégsem a Busa kinézete vagy észbontó végsebessége okozott maradandó élményeket bennem, hanem hogy mindenesként is mennyire fergetegesen jó motor volt. A reggeli végsebességteszt a Bruntersen nem hatott meg oly mértékben, mint ahogy vártam, ám utána, az aznapi ebédünkig a Leicestershire megye kanyargós fő- és mellékútjain vezető gurulás már felejthetetlen élményekkel gazdagított. A Suzuki legalább olyan nyomatékosan tolt alul, mint amilyen erőteljesen húzott felül, de az igazán meglepő mégis a kezessége volt.

“Lefittyedő, kampós orrával és puffadt idomaival a Hayabusa céltudatos volt ugyan,
de igen ronda is”

Ez volt a Hayabusa igazi aduásza. A bemutató után mindenki a vadászsólymokkal meg a motor bűvös, 300 fölötti végsebességével volt elfoglalva, de ennél sokkal többet adott a Busa: két évvel a GSX-R1000 megjelenése elôtt egy olyan motort kaptunk a személyében, amely gyorsabb és kényelmesebb volt a GSX-R750-nél, ugyanakkor elég könnyű és kezelhető ahhoz, hogy majdnem úgy lehessen vele csapatni, mint egy sportmotorral.

SuperBike Suzuki Hayabusa 1999 3
173 LE, 1298 cm3, négy henger; a Busa 314 km/h-t tudott

1298 köbcentis blokkja a GSX-R erőforrásán alapult, a ram-air rendszer segítségével tekintélyes 173 lóerő leadására volt képes. Új kiegyenlítő tengelyével elég finoman járt ahhoz, hogy közvetlenül be lehessen csavarozni az akkori GSX-R-énél a gyár szerint 15%-kal merevebb alumínium hídvázba, a képletet pedig egy teljesen állítható futóművel és hatdugattyús Tokico féknyergekkel fejelte meg a Suzuki. A sokat kritizált aerodinamikus idomzat pedig legalább olyan tökéletesen védte a pilótát a környezeti elemektől, mint amilyen nagy szerepe volt a hátborzongatóan (jogsit örökre elvevősen…) magas végsebesség előidézésében.

A Suzuki joggal érdemelte meg a pihenőt, miután volt elég tökös ahhoz, hogy sorozatgyártásba helyezze a Hayabusát. Talán még ők maguk sem gondolták, hogy ekkora sikert arat majd a motor, illetve hogy a kvázi válaszként bemutatott konkurens, a Kawasaki ZX-12R sem lesz képes letaszítani a leggyorsabb motornak járó trónról.

SuperBike Suzuki Hayabusa 1999 5

A japán gyártók ez idő tájt jutottak egyezségre, és maximálták motorjaik végsebességét. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a Hayabusa megtarthassa a címét, de persze ez még egyáltalán nem garantálta a modell sikerét, sőt, a Rocky Robinson-féle rekordok sem számíthattak sokat – az amerikai sebességhajhász két darab Hayabusa-blokkot tett full áramvonal-idomos „szivarmotorjába”, amivel majd 560 km/h-s sebességet ért el Bonneville-ben.

A Hayabusa mindig is a gyorsaságáról és a meglehetősen egyedi külalakjáról volt közismert, s ezeknek köszönhetően az Államokban hamar kultuszmotort csináltak belőle. A tipikus Busa-tulaj nem egy európai autópálya-faló, de nem is a kiszáradt sós tavak megszállottja: sokkal inkább egy masszívan kigyúrt ’tesó’, aki csiricsáré fényezéses, hosszított lengővillás, 300-as hátsó gumis, (üres) nitrós palackos Busájának hátsó ülésén plasztikai beavatkozáson átesett, tangabugyis asszonykájával gyökkettővel gurul a Daytona Beachen.

SuperBike Suzuki Hayabusa 1999
DAGADT, DE GYORS: annak ellenére, hogy hosszú és relatíve nehéz, a Busa majdnem olyan jól kezelhető, mint egy sportmotor

Ők nem feltétlenül a mi ízlésvilágunkat tükrözik, de konstatálva a tényt, hogy a modellfrissítésig több mint 100 000 darab Hayabusa talált gazdára, senkinek sem lehet oka panaszra. 2008-ban érkezett meg a ráncfelvarrott utód, amely enyhén továbbfejlesztett, de már 194 lóerős és 1340 köbcentis erőforrást, illetve kifinomultabb futóművet kapott. Na és, ha eközben az alig valamit változott idomok továbbra sem néztek ki jobban, mint a 13 évvel ezelőttiek, akkor mi van? Nekem már sikerült hozzászoknom a Busák látványához. Meg egyébként is, ki ne tudna feltétel nélkül szeretni egy olyan motort, amelyik egy egészséges gázleakasztást még 250-nél is azzal hálál meg, hogy megpróbálja tőből kitépni karjaidat?

Szöveg és képek: Roland Brown