Ha a kisfiúk motorversenyzők akarnak lenni, amikor megnőnek, akkor a kislányok grid girlök?
A férfiak kedvelik őket, de sajnos gender kérdés lett belőle. Nem az számít, ami vagy, hanem aminek feltüntetnek. Mozgó reklámfelület a férfiak elsődleges érdeklődési körének középpontjában? Közönséges magamutogatás, ami mögött biztosan több van, például szex meg drogok? Aszalós Emese írása
Nő létemre érdekelnek az esernyőtartó lányok a versenyek rajtrácsán. Szívesen nézek meg egy galériát egy GP-hétvége után lányokról és motorokról, olyankor úgy érzem, mintha – csak mert én is nő vagyok – részem lett volna abban a nagyszerű élményben, amit még csak nem is ők, hanem azok a sportolók – nem mellesleg férfiak – éltek át, akik fölött szótlanul tartottak egy esernyőt a hétvége során úgy 10 percen keresztül. Hülyeség, nem? Pedig így van, büszke vagyok ránk, nőkre.
Mondják, hogy a férfi legyen ügyes, a nő meg szép.
Nemrég tudtam meg, hogy a Forma–1-ben 2018 óta nem hívnak grid girlöket a rajtrácsra. Ezen nagyon meglepődtem, és elég biztos voltam benne, hogy a magyarázatban a nemi szerepekre fognak hivatkozni, és így is lett.
Foglalkoztatott ez a kérdés, elkezdtem olvasgatni róla, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve felvettem a kapcsolatot egy Instagramon talált holland ügynökséggel, amely versenyekre szerződtet esernyőtartó lányokat. Hihetetlen közvetlenek és kedvesek voltak, rögtön vállalták, hogy válaszolnak a kérdéseimre, így a magny-cours-i SBK-hétvégén volt alkalmam velük is beszélgetni.
A grid girlök az 1960-as évek végén jelentek meg a motorsportban. Az első versenylátogató nők a versenyzőkhöz vagy a segítőikhez tartozó barátnők, feleségek és más családtagok voltak, meg elvétve olyanok, akik maguk is versenyzők voltak. Ők segítettek a „kevésbé fontos” dolgokban, betöltötték a női gondoskodás réseit, mint szendvics-kávé-üdítő.
Az első profi kampány 1983-ban volt. A Le Mans-i 24 órás autóverseny szponzora a Hawaiian Tropic nevű napkrémmárka volt. A cég marketingesei azt találták ki, hogy a társaság logójával ellátott bikinikbe öltöztetnek lányokat, akiknek annyi volt a dolga, hogy a rajt előtt fel-alá sétálgassanak, így népszerűsítve a terméket. A dolgot igen komolyan vették, az európai versenyre Amerikából hozták a lányokat. Az akció beváltotta a hozzá fűzött reményeket, egy évvel később Japánban, a Suzuka 8 órás motorversenyen megismételték, onnan pedig nem volt megállás.
A kezdetben race quennek nevezett hölgyek jelenléte az autó- és motorversenyek nélkülözhetetlen elemévé avanzsált. Feladatuk a reklám volt, a verseny támogatói a logóikkal ellátott, igen csinos ruhába öltöztették őket, hogy kellő figyelmet kapjon a márkájuk a verseny során. A lányok a rajtrács nélkülözhetetlen szereplőivé váltak, évtizedekig fontos volt a jelenlétük a legizgalmasabb pillanatokban. Kedves mosolyuk még jobban kiemelte a versenyre készülő, tesztoszterontól túlfűtött versenyzőhorda elszántságát. Csinosak voltak, szépek és tökéletesek.
Testek arc és személyiség nélkül?
Lehet, de van, akiben ennél több is rejlik. Kevesen tudják, hogy a világ egyik leghíresebb modellje, Naomi Campbell pályája elején maga is tartott néhányszor esernyőt versenyeken. A brit Kelly Brook is a rajtrácson kezdte, fiúk és férfiak rajongtak érte a ’90-es és 2000-es években, azóta televíziós műsorvezetőként lett sikeres.
Az egyik leghíresebb a szakmában Katie Price, vagyis Jordan volt, aki szintén a ’90-es években vált a boxutca egyik kedvenc szereplőjévé. Nevét Eddie Jordan Forma–1-es versenycsapata után kapta.
A kilencvenes és kétezres évek jelentették sok szempontból a technikai sportok csúcsát, ami az esernyőtartó lányokra is igaz volt. A profizmus és a rock n’ roll életérzés olyan elegye állt össze, amelyben jól érezte magát mindenki: versenyző, személyzet, grid girl, néző egyaránt. A dolgok nem voltak túlgondolva, -magyarázva és -szabályozva, mint manapság. Hogy dugtak-e a versenyzők a grid girlökkel néhanap? Biztosan, de valahogy senki nem csinált belőle nagy ügyet.
Egyenjogúság
A férfi–női egyenjogúság vitájának új fejezete nyílt, amikor a Forma–1-sorozatot megvásárló amerikai Liberty Media tulajdonosai úgy döntöttek, hogy nem lesznek többet lányok az F1-futamokon, mert az szembemegy a szociális normákkal. A bejelentést hallva sokan néztek hülyén, hogy mégis mire gondolnak. A kihívó és a szupercsinos közötti vékony mezsgyén magabiztosan sétáló lányokra könnyedén ráfogták, hogy ez a szerep számukra kiszolgáltatottság, és nem méltó sem a nőkhöz, sem a Forma–1-hez. Versenyzők és grid girlök egyaránt szót emeltek az eltúlzott és értelmetlen vélemény ellen, de az új rendszer ettől függetlenül életbe lépett, 2018 óta dögös nők helyett kisfiúk állnak a versenyzők mellett, mielőtt nekivágnak férfi társaikkal együtt megméretni magukat. Ami szerintem nagy kár, mert semmi nem növeli egy férfiban jobban a harci kedvet, mint egy vonzó nő.
A lányokkal Skype-on beszélgetünk, a magny-cours-i SBK-hétvégén van rám idejük. A lakókocsijukban vannak szombat délelőtt, előző este érkeztek Hollandiából négyen, Lara, Simona, Jasmin és Melanie, plusz az ügynökségtől a sofőr és menedzser szerepeket is betöltő Nanet. Annyira kedvesek és barátságosak, hogy szinte zavarba jövök, de hát ez a dolguk.
– Hogy telik számotokra egy versenyhétvége?
– Ez attól függ… – kezdi Simone. – Az ügynökség lányai rendszeres résztvevői a MotoGP- és WSBK-futamoknak, és autóversenyeken is megfordulnak, így a programjuk mindig más. Csütörtökön vagy pénteken indulunk, attól függően, hogy lakóautóval vagy repülővel megyünk a következő pályára, és hogy MotoGP- vagy SBK-futamra. A hétvége során az egyik legfontosabb feladatunk, hogy sétálunk a paddockban, ahol találkozunk a rajongókkal, akik közös fotókat készítenek velünk. Meg van határozva az is, hogy mikor kell a pitwalkban lennünk, olyankor oda megyünk. És végig, az egész hétvége során nagyon sok fotót készítünk.
„Igen, előfordul, hogy a lányok és a versenyzők lefekszenek egymással.”
A lányok többsége, mielőtt elvállalta volna ezt a munkát, lényegében semmit nem tudott a motorversenyzésről. Négyük között egy van, akinek az édesapja a MotoGP-ben dolgozik, ő azonban már gyerekkorában megfertőzte a kislányát. Lara azóta álmodozott arról, hogy egyszer ő is esernyőtartó lány lesz.
Grid girlnek lenni csak mellékállás a számukra, de ettől még komolyan veszik. Simone azt meséli, nem szól az egész hétvégéjük a munkáról. Van, hogy el tudnak menni egy kicsit körülnézni a pályán kívül is, vagy gyakran maradnak egy nappal tovább egy-egy helyszínen, hogy bejárhassák a környéket. „Vagy egy buli kedvéért!” – teszi hozzá és közben nagyon nevet. A többi lány is.
Mert imádnak bulizni. Egy gimnazista rajongócsapat lelkesedésével beszélnek arról, mennyire szeretnek együtt bulizni a teljes paddockkal, a versenyzőkkel, a szerelőkkel, mindenkivel.
– Szeretünk együtt lenni, olyan itt, mint egy nagy családban, mindenki barát, mindenki kedves. Mindenki ismer mindenkit, és tud a másikról mindent. Olyan ez az egész, mint egy falu. Örülünk, amikor viszontlátjuk egymást – mondja Lara.
Simona egész évben ugyanazzal a csapattal van – köztük a kapcsolat különösen közeli és baráti –, de mások versenyről versenyre más mellett tartják az esernyőt. Olyan csapatokkal dolgoznak együtt, mint a MotoGP-ben a Suzuki, Pramac Ducati, Petronas, Mark VDS, a World Supersportban az EAB vagy a Kawasaki.
– A versenyzőkkel nagyon jóban vagyunk, hiszen nagyjából annyi idősek, mint mi. Amióta ezt csináljuk, imádjuk nézni a versenyeket és szurkolni nekik – mondja Simona.
– És nyomulnak néha? Próbálnak előnyt kovácsolni maguknak a helyzetből? – kérdezem, és az is nagyon érdekel, hogy bulikon összejönnek-e a grid girlök versenyzőkkel.
Nanet, a menedzser szól itt közbe, leszögezi, hogy az ügynökség kiemelten figyel rá, hogy a megbízók a lányokra mindig megfelelő ruhát adjanak. Olyat, ami szexi, de semmiképpen nem közönséges. Ez szerintem is érthető és elvárható.
– Szóval nyomulnak? – Ezt a kérdést megint nevetés követi, majd megegyeznek abban, hogy a legtöbb versenyző csak az Instagramján olyan nagyfiú, az életben teljesen más.
– De azért összejöttök néha?
– Igen, előfordul, hogy a lányok és a versenyzők lefekszenek egymással. Ismerek olyanokat, akikkel megtörtént, nem mondom, hogy nem – megint Simona az én emberem, és tetszik, hogy ilyen őszinte.
Arra a kérdésemre, hogy mit szeretnek a legjobban az egészben, elég nagy egyetértésben válaszolnak.
– Szeretjük ezt csinálni. A sok utazást, azt, hogy új embereket ismerünk meg, hogy különböző kultúrákba csöppenünk. Nagyon izgalmas. És a bulikat is szeretjük, az a legjobb része.
Nem beszélgetünk hosszan, mert mindjárt kezdődik az edzés, nekik pedig jelenésük és fényképezkedni valójuk van a rajongókkal.
Álommeló? Szerintem az, akár férfi-, akár női szemmel nézzük. Most már csak azt remélem, hamarabb születek újra magas szőke bombanőként, mint hogy a motorversenyeken is megszüntetnék az esernyőtartó lányok jelenlétét.
Itt megnézhetitek a lányok 2019-es Argentin túráját:
Itt pedig követheted őket az Instagramon:
https://www.instagram.com/gridgirlsroadtrip/
Képek: Gridgirls roadtrip
