Szöveg: Wesley Reyneke
Képek: Floris Velthuis (florisvelthuis.com)

Ez a turbófeltöltéses Honda CBX1000 lenne a tökéletes retró izommotor?

A 70-es és 80-as években az egész motorkerékpár-ipar a péniszméregetésről szólt. Verseny volt, amelyben a nagy mindig jobb volt: mindenki még több hengert, még több hengerűrtartalmat, még több őrületet akart. Az pedig, hogy közben a blokkok erejével még véletlenül sem fejlődtek azonos ütemben a fékek, gumik és futóművek, senkit sem zavart. Talán a legjobb példa erre az időszakra a Honda CBX1000. 1978-ban mutatták be, és egy igazi superbike-nak számított. 24 szelepes, DOHC soros hathengerese 105 lóerős teljesítményt adott le, és 218,8 km/h-s véget futott. Manapság nem túl nagy számok ezek, de akkoriban elmebajt okoztak. Jelen példányunk, ez az 1979-es modell ráadásul egy diszkrét turbófeltöltést is kapott. 

Amikor a holland motorépítő, Arno Overweel kezei közé kaparintotta a Hondát, már ott volt rajta az American Turbo-Pak kit, benne a Rajay turbóval és a Bendix karburátorkittel. Arno viszi a Rno Cycles műhelyt, remek customokat gyártanak a srácok, a CBX-ből viszont egy különleges resto-mod átalakítást akartak csinálni. Ehhez először is le kellett vakarni a gépről a két évtizednyi raktárban tárolás koszát és rozsdáját. „Megkérdeztem a klienst, hogy ez akkor most igazából egy restauráció-e? Mert az olyat nem nagyon csípem – meséli Arno. – Viszont egy ilyen CBX-et már nagyon régóta szívesen átalakítottam volna, úgyhogy végül a kérdés csak annyi volt: mi a keret? Nem kellett sokat agyalnunk az összképen, fejben hamar megépítettük a motort. Elölre rajtszámtartót, hátra agresszív, rövid segget akartunk, meg persze modern futóművet, fékeket. Meghatároztuk az elköltendő összeget is, és pár telefonhívással később már épült is a nagy CBX!” Arno elsőként szintre hozta a Hondát: adott neki egy Setrab olajhűtőt, amit Goodridge csövekkel tett fel, a gyújtást a Procomtól vette, és egy Kawasaki ZX-7R generátorát is beépítette. A turbó előtti és utáni szívó- és kipufogócsövek az eredeti American Turbo-Pak kitből származnak, de a kipufogórendszer többi része Arno saját munkája. A karburátorra (mert igen, a Hondán csak egy porlasztó van) egy K&N sportszűrőt is tett, az egész szívó- és kipufogó„csövezés” szemet gyönyörködtető.

Azért a váz és a futómű is kapott némi odafigyelést. A hátsó felfüggesztést központi rugóstagosra alakította át Arno, amihez egy Honda CBR1000-ből szerezte a lengőkart és a Showa rugóstagot. Az első Öhlins teleszkópok egy Aprilia RSV Milléből származnak, Tuono villahíd fogja helyére őket, de a kerekek és a Brembo fékek is az RSV-ből jöttek. Külsőleg továbbra is könnyen felismerhető a CBX, de ez nem jelenti azt, hogy nincs alaposan átépítve! Arnóék nem kímélték rá a munkaórákat, nincs rajta egyetlen olyan alkatrész sem, ami gyári vagy széria lenne. Egyedül a tankot hagyta érintetlenül, mint az eredeti motor leginkább hangsúlyos alkatrészét. Bezzeg a CBX túl hosszú gyári hátulja már nem tetszett neki, ezért új segédvázra egy teljesen új idom–ülés együttest gyártott. „Amikor elküldtem az első fotókat a tulajnak az új hátuljával, teljesen kikelt magából: »Ez brutális!«, ezt küldte vissza. Ekkor már tudtam, hogy jó az irány, amit kigondoltam.” Az új fenék miatt a komplett kábelezést át kellett variálni, Arno a farokidomba rejtette az akkumulátort, az elektronikai egységet pedig a tank alá dugta. A Rizoma kiemelőkre Motacc kormányt tett, a karokat a Pazzótól vette, a markolatokat az LSL-től, a műszerfalat pedig az Acewelltől. A lábtartó egyedi, a konzolok lézerrel vágottak, az indexek Motogadget gyártmányúak, a tanksapka Rizoma, de kellett némi reszelés, hogy használni lehessen. 

Arnóéknak számos fényezőműhely színesített már motort, mindegyikük egyedi stílussal dolgozik. A CBX-et ezúttal Ben Oud barátjára bízta. „Amolyan 70-es évekbeli »kockás« stílust akartam, benne a Honda kék-fehér-pirosával – meséli Arno. – Ja, és fekete csík a tankra! Az nagyon fontos volt.” Ben nem kímélte a fémreszeléket a festékbe, nagyon jól sikerült a csíkozás és az Rno Cycles logója is. Végezetül még felcsavarozták elölre a tulaj születési évére utaló és Arno testvére, Jeroen által tervezett 57-es számot viselő rajtszámtáblát, és kész is lett az elejétől végéig tökéletes retró izommotor. És állítólag motorozni is elég jó vele! „Fontos volt, hogy azért kényelmes és használható is legyen a motor – zárja mondandóját Arno. – Az első tesztkör során megbizonyosodhattam, hogy sikeres volt a beavatkozás! Minden úgy működik rajta, ahogy kell, kényelmes, kezes, és olyan hangja van…!”