Ducati Diavel Diesel

Megnéztük közelebbről, mi fán terem azon kevés Ducati Diavel Dieselek egyike, melyek valaha legördülnek majd a gyártósorokról. Jelen példány tulajdonosával, Gerick Moutonnal egyik Bike Nights összejövetelünkön ismerkedtünk meg, és amilyen gáláns úriember a fickó, nem volt rest kölcsönadni nekünk féltve őrzött kincsét egy gyors cikk erejéig.

666 darab ilyen Diesel kiadás készül majd a Diavelből (ami, ugye, ördögöt jelent), de nyugalom, nem lettünk se sátánisták, se istenkáromlók.
A darabszám kapcsán a Ducati magyarázata gyors és lényegre törő: Ducati Diavel Diesel – három hatbetűs szó. Így már oké?

A Ducati Diavel Diesel létét a Ducati Design Centre és a Diesel ruházati márka kreatív igazgatója, Andrea Rosso együttműködésének köszönhetjük. Munkájuk inspirációjaként egy eleven, élettel teli, de posztapokaliptikus és retro-futurisztikus világot képzeltek el. Az ebből születő motorkerékpáron szálcsiszolt acélstruktúrákkal és látványukban külön kihangsúlyozott hegesztésekkel, szegecselésekkel próbálták visszaadni az elképzelt stílust, a végeredmény pedig amellett, hogy nagyon retró, egyszersmind eléggé Mad Max-es lett, abszolút egyedi és időtlen megjelenéssel ruházva fel a „farmer” Diavelt.

Az ember nem visszafogottaskodni vesz ilyen gépet, megkérdeztük Gericket, mi vezérelte a vásárlásban.

Mi vonzott a Dieselben? Volt valami oka, hogy pont ezt a motort választottad?
Annak idején én vettem meg a Dél-Afrikába érkező első Diavel Carbon Redet, annyira beleszerettem a motor brutális kinézetébe és sportosságába. Amikor pedig megtudtam, hogy a világszinten mindössze 666 példányban készülő egyedi, limitált számú Dieselből csupán négy darabot hoznak majd be az országba, gyorsan lecsaptam az egyikre.

Milyen módosításokat, átalakításokat hajtottál végre rajta – ha egyáltalán?
A Diesel eleve különleges, gyárilag jól felextrázott modell, de mint általában a járműveimet, a Ducatit is muszáj voltam némileg a saját ízlésemhez igazítani. Az előttem lebegő elképzelés egy kissé régimódibb megjelenésű, ugyanakkor még Mad Max-esebb gép volt, úgyhogy „befeketítettem”, amit csak lehetett, sok karbon felhasználásával. Ugyanakkor mi értelme az ennyire mutatós motornak, ha senki sem hallja, amikor közeledik? Úgyhogy kapott a Duki egy werkes slip-on kipufogódobot is, a leömlőket betekertem bandázzsal, a csövezet kilátszó részeit pedig szintén feketére festettem. A végeredmény, szerintem, egy igazi műalkotás, önmagáért beszél. Az agresszivitás növelése érdekében a fényszóró és a hátsó lámpa búráját szintén sötétre füstöztettem, hátra pedig egy oldalsó rendszámtáblatartót szereltem, hogy a masszív, 240 milli széles Pirelli Diablót semmi se takarja. Ezeken felül felment még rá egy karbondiffúzor, karbon első és hátsó sárvédő, karbon légbeömlő, a gumikra pedig piros, 3D-s, domború Pirelli-matricákat tettem, amik jól harmonizálnak a piros Brembo féknyergekkel.

Mit tervezel? Megtartod a gépet, vagy elképzelhető, hogy átváltasz egy újabb Diesel modellre, ha adnak majd ki ilyet?
Nem hinném, hogy valaha is csinálnak új Diavel Dieselt, hiszen ennek a motornak az egyik lényege éppen a korlátozott darabszám, úgyhogy igen, meg akarom tartani. Szerintem a gyűjtők körében egy igazán értékes motor lesz nemsokára.

Gerick Diavelje kétségkívül különleges darab lett. Nyilván nem tetszhet mindenkinek az ilyen stílusú motor, de vitathatatlanul egy igazi, gyári minőségű példányról beszélhetünk, olyan szintű minőségi részletgazdagság jellemzi. Sokkal több, mint egy „átlagos” Ducati Diavel Diesel…