Szöveg: Clinton Pienaar
Képek: Clinton Pienaar és Royal Enfield Press

„megtaláltam az ideális motort a fiatal hippiknek vagy talán az idősebb úriembereknek, akik csak pöfögnének bele a messzeségbe, egyszerűen az utazás élvezetéért”

Végre vége a kínzó várakozásnak, a Royal Enfield Himalayan 400 kapható, homológ meg minden, és, bármennyire meglepő, az Enfield-kereskedők világszerte tárt karokkal várják kedves ügyfeleiket.

Kellett hozzá néhány év, de ezt a konkrét motort a Royal Enfield mindenestül Indiában tervezte és gyártja, és sajnos nem hasonlít túlzottan az indiaiak egyesült királyságbeli dizájn- és techstúdiója által mutatott változathoz. Ezt a gépet eredetileg csak Indiában akarták értékesíteni – miért, azt kérded? A válasz egyszerű: tavaly óta már nem Kína, hanem India a világ legnagyobb motorpiaca. Szerinted ez mekkora? Nos, körülbelül 17,7 millió eladott motorkerékpár évente, amit ha elosztasz 365-tel, 48 000 eladott példány jön ki egy napra… ez egyszerűen elképesztő mennyiség! 

Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy minek vesződni az exporttal? Hát azért, mert a Royal Enfield globális márkává szeretne válni, érdekelt a világpiaci részesedésben, ezért is hozta létre a UK Tech Centre-t Leicestershire-ben. (1901-ben alapították a Royal Enfieldet, ezzel ez a világ legrégebbi ma is működő motormárkája.) De nézzük inkább a Himalayant!

Fokvárosba repültem, hogy kipróbáljam a legújabb Enfiel-
det, amit a Thruxton MC, a Tygerbergben székelő dél-afrikai kereskedő bocsátott rendelkezésünkre. Sajnos a modell továbbra sem elérhető minden piacon, sok európai országban még nem kapott homologizációt, ezért a dorogi magyar importőr, az Offroad Motors sem tudta egyelőre megmondani, mikor tud majd Himalayant adni a hazai érdeklődőknek.

Szerencsére a kiruccanáson velem tartott Bob Hall úr a Thruxtontól, hogy a vadonatúj, még be sem mutatott Café Racer modellt tesztelje, de legalább volt valaki, aki megmutathatta a Philadelphia felé vezető R304-es utat és az abból szerteágazó, imádni való szűk kanyargósokat. A Western Cape fantasztikus hely motorozni, végtelenül változatos a látnivaló és jók az utak – de már megint elkalandozom…

A Himalayan 400 nem egy kicsi motor, fizikai méreteit tekintve az Enfield-kínálat egyik legnagyobbja, és nem csak azért, mert terepezésbarát, küllős, 21-es első és 17 colos hátsó kerekei vannak. Ránézésre elég masszívnak tűnik a vas, amolyan túlélésre tervezettnek. Széles a kormánya, nagy a tankja, vaskos a bukókerete, erősek a csomagtartói, tényleg érezni rajta, hogy nem egyszerű játékszer, süt róla, mire is szánták. A kis szélvédőplexi hasznos, ha rossz az idő, mögötte a műszerfal pedig teljesen jól használható, és még egy kis iránytűt is tettek a sarkába a nagy benzin-
szintjelző és szokásos sebesség- és fordulatszám-kijelző mellé.
A folyadékkristályos műszer a fogyasztást, a hatótávot, a napi számlálókat és a hűtőhőmérsékletet mutatja.

A Himalayan blokkja teljesen friss, olyannyira, hogy ez a 411 köbcentis egyhengeres az első újonnan fejlesztett Royal Enfield
-erőforrás 1955 óta, amikor a cég elkezdte a motorgyártást Indiában. A tervezésnél fő szempont volt az egyszerűség, a robusztusság és a könnyen szervizelhetőség, ezért a szimpla vezérműtengely által himbákkal működtetett kettő szelep hézagját egyszerű csavarok és önzáró anyák segítségével állíthatjuk, például. Hosszú löketű (furat x löket: 78 x 86 mm) kialakítása és 9,5:1 sűrítési aránya miatt inkább középtartományi nyomatékra, semmint pörgős kihegyezettségre játszik a konstrukció, az Enfield gyári értéknek 24,5 lóerőt (6500-nál) és 32 newtonméter nyomatékot (4250-nél) ad meg, és van olajhűtője is. Nem ezzel fogsz indulni jövőre a Dakar ralin, de lassan csettegve a világot is megkerülheted vele.

A nedveskarteres blokk alját kiválóan védi a dupla bölcsőváz, és még a futómű is elég terepes beállítottságú, elöl 200, hátul 180 millisek a rugóutak. Élőben nagyon strapabírónak tűnik a Himalayan, és igazából egy szép, arányos, jó megjelenésű motor, ránézésre sokkalta könnyedebbnek és kezelhetőbbnek tűnik, mint a kalandmotorszegmens legtöbb tagja manapság. A gyárilag megadott 191 kilós menetkész tömeg nem kevés, de ebben már benne van a széria-középállvány, a csomagtartórendszer csövezete (maguk a dobozok felárasak) és az alumínium kartervédő lemez is – azaz elég jól felszerelt a masina az átszámolva 1,5-1,6 millió forintos vételárhoz viszonyítva. Az ülésmagasságot 800 milliben adják meg, ami első hallásra soknak tűnhet, de a nyereg kiképzése és a motoros súlya alatt eleve összeülő, hosszú futómű miatt még az alacsonyabbaknak sem lesz gond talajt érni.

De milyen vele menni, és ki fogja megvenni? Rengeteg 300 köb körüli terepalkalmas motorral mentem az elmúlt pár évben, főként nagy teljesítményűekkel, ezért, ha őszinte akarok lenni, nem vártam túl sokat a Himalayantól – mégis nagyon kellemesen csalódtam! Teljesítménye ugyan egy 300-asé, de mivel 411 köbcentis, ami 30%-os hengerűrtartalom pluszt jelent, a használható nyomatéka elképesztően jó. Legalulról pöfögve azonnal tol, éppúgy, mint egy régi vágású, porlasztós enduro a 90-es évekből. Tetszett!

Utazósebesség tekintetében 110 km/h-nál úgy dohogott alattam kötelességtudóan, hogy azt éreztem, így a világból is kimenne, de ha az kell, boldogan tartja a 130-140-et is – bár ha ezt kéred tőle, akkor kissé mellélőttél az elvárásaiddal. Tankja 15 literes, fogyasztását 3,3 literben adják meg, ha pedig valami több mint 400 kilométeres hatótávra képes, az már nagyon komoly kalandozásokra is lehetőséget ad, akár a Föld legelhagyatottabb vidékein is.

Komolyabb terepre nem mentünk ki a Himalayannal, de hogy a futóművet is próbára tehessük, Bob mutatott egy olyan utat, aminek láttán egy szuperkrosszpálya is elszégyellte volna magát. Tanulságként csak annyit mondanék, hogy a Himalayannal boldogan indulnék bármikor bármilyen hegyi túrára. Sőt, folyton az járt a fejemben, hogy mennyivel egyszerűbb lett volna az életem és élvezetesebb az egész utazásom, ha 2016-os indiai kiruccanásom során, ahol tényleg a Himalájában motoroztunk, egy ilyen Himalayan lehetett volna alattam. Szóval ki is fog ilyen motort venni? Szerintem megtaláltam az ideális gépet azoknak a fiatal hippiknek vagy talán idősebb úriembereknek, akik csak pöfögnének bele a messzeségbe, egyszerűen az utazás élvezetéért.