Szöveg: Gavin Foster

Troy Bayliss huszonhárom évesen állt először rajthoz aszfaltpályás motorversenyen, 29 éves koráig volt polgári állása, és 2008-ban profi motorversenyzői karrierje csúcsán, a Superbike Világbajnokság megnyerését követően vonult vissza, alig három hónappal negyvenedik születésnapja előtt. De még korántsem végzett az öreg!

Bayliss már bőven a húszas éveit taposta, amikor részt vett élete első gyorsaságimotor-versenyén 1992-ben. Gyerekként terepezett, elég korán kezdte, apja vette neki első minibike-ját, hogy a családi farmon nyargalásszon vele. Ügyes volt a kissrác, ezt az apja is látta, és hogy ne vesszen el ez a született tehetség, a fater motokrosszozni vitte a tízéves Troyt. „Apám nyomta a versenyzést, az első versenyemre nekem nem is volt kedvem kimenni – mesélte Bayliss egy interjúban. – Tudtam, hogy gyors vagyok, de tiniként a versenyek közben még máshol járt az eszem, ki tudja, hol.” Troy 14 évesen fejezte be a krosszozást, és elkezdett másfelé kacsingatni – először a szörfözésbe ásta bele magát, aztán aktív bicikliversenyző lett. Az iskola elvégzése után egy fényezőműhelyben kapott állást, és 18 évesen megismerte jövőbeli feleségét, Kimet, akinek a későbbi években hatalmas szerep jutott Troy motorversenyzői sikereiben.

Aztán 1992 egyik hétvégéjén örökre megváltozott Bayliss élete. A nemrég házasodott fiatal pár ellátogatott egy barátjuk aszfaltpályás motorversenyére. Ahogy nézte, Troy azonnal azt mondta, szerinte ez menne neki is. Úgyhogy a feleségével és az apósával, Maxszel létrehoztak egy versenycsapatot. Kezdetben Bayliss 750-es utcai Kawasakijával álltak rajthoz, aztán váltottak a 250 Production géposztályba, szintén egy 250-es Kawasakival, mert kezdésnek az megfelelőbb volt. Egyiküknek sem volt a leghalványabb fogalma arról, hogyan kell felkészíteni egy versenymotort. Troy így emlékezett vissza a Guardiannek adott interjújában: „Csak töltöttük bele a benzint, és húztuk. Ültünk a boxban, néztük körülöttünk a többi csapatot ahogy sürögnek, dolgoznak a motorokon, és azt gondoltuk: »Ezek meg mit csinálnak?«”

Annak ellenére, hogy elég későn kezdte, és hogy csapata sem állt a technológia csúcsán, klubszinten voltak sikerei, jött is a váltás a nemzeti bajnokságba. Első nagy villanását akkor produkálta, amikor a Kawasaki Australia felkérte Baylisst a lesérült sztárversenyzőjük, Mat Mladin helyettesítésére az ausztrál Supersport 600-ban. Troy élt a lehetőséggel, bizonyított, és hamar a hivatalos Kawasaki-csapatban találta magát. Később az ausztrál Suzuki-importőr csapott le a tehetségére, szintén a Supersport és Superbike nemzeti bajnokságban versenyeztették. Jó pár futamot nyert, és második, harmadik helyen végzett az év végi összesítésekben, de ausztrál bajnokságot nem sikerült nyernie.

Troy Bayliss nagyon jó nemzeti versenyzőnek számított, de ekkor még senki sem hitte, hogy világbajnoki szinten is képes lenne helytállni a legnagyobbak között. 1997-ben, Bayliss hatodik és egyben utolsó ausztrál szezonjában a Suzuki AUS szerzett neki egy vadkártyát a szezonnyitó Superbike-világbajnoki futamra a Phillip Islanden. Troy hálájának jeleként mindkét futamon ötödik helyen hozta be a GSX-R750-et. Erre felfigyeltek… Néhány hónappal később jött a Grand Prix cirkusz a pályára, Bayliss ismét a vadkártyások között találta magát, de ezúttal egy nem éppen lelkesítő (értsd: lehangolóan alulfejlett) Suzuki 250-esen. A versenyképesnek nem mondható motorral Bayliss a hatodik helyen kvalifikálta magát, a versenyen pedig a dobogóért csatázott, majd az utolsó kanyarban sajnos lesodródott a pályáról, de még így is bejött hatodiknak, alig egy másodpercre a dobogótól. Abban a szezonban hatodiknál előrébb sohasem végzett a Suzuki a 250-ben, amitől Troy Bayliss hirtelen rettentő keresetté vált. 

Troy Bayliss az egyetlen ember, aki képes volt futamot nyerni a Superbike-ban és MotoGP-ben egyazon szezonban 

Darrell Healey, a Team GSE Ducati tulajdonosa követte a fiatal ausztrál WSBK-s és GP-s szereplését a tévében, majd az 1998-as Brit Super-
bike Bajnokságban – ami akkor és azóta is a világ legkeményebb nemzeti bajnoksága – motort ajánlott neki. Bayliss otthagyta a melót a fényezőműhelyben, és professzionális motorversenyzővé vált. Az első évben, miután egy csúcs csapat színeiben megtanulta a furcsa pályákat, a második szezonban behúzta a BSB-bajnoki címet, következő lépcsőként pedig elfogadta a Vance & Hines Ducati ajánlatát a 2000-es AMA Superbike szezonra.

Amerikai kiruccanása eléggé rövid életű lett.
Az első futamon, a nagy presztízsű Daytona 200-on megszerezte a pole-t, a versenyből azonban kicsúszott, majd a második összejövetelen szintén pole-ból indulhatott… volna, de a versenyt lefújták a rossz időjárás miatt. Majd amikor már talán azon kezdett morfondírozni, hogy maradt volna inkább fényező, ismét megcsörrent a telefon. Újfent egy nagynevű versenyző cserejátékosának hívták, és ez most az egyik lehető legnagyobb volt. A Superbike Világbajnokság szupersztárja, Carl Fogarty csúnyán lesérült az ausztrál fordulón: „Felhívtak a Ducatitól, hogy érdekel-e Fogarty széke. Nem kellett kétszer kérdezniük!” – mesélte később Troy.
A sérült Fogarty nem tért vissza, Troy átvette szerepét a csapatnál a szezon hátralevő részében, minekutána néhány győzelemmel és dobogós hely megszerzésével a hatodik helyen zárta a 2000-es világbajnokságot. A következő évben hat győzelemmel és 15 dobogós helyezéssel elhódította a Superbike-világbajnoki címet, 2002-ben pedig második lett a hondás Colin Edwards mögött.

Amikor 2003-ban bevezették a négyütemű motorokat a MotoGP-ben, a Ducati is belépett a buliba, és Baylisst kérte fel, hogy ülje meg az egyik Marlboro Ducatit Loris Capirossi csapattársaként. Két szezon során négyszer állt a dobogón, de nyerni nem tudott a V4-essel, míg Capirossi egyszer győzött és hétszer állt a dobogón – 2004 végén nem hosszabbítottak szerződést Bayliss-szel. Egy Camel Hondán töltött felejthető 2005-ös szezon után Bayliss 2006-ban visszatért a Superbike Világbajnokságba. Abban az évben meggyőző módon szerezte meg második WSBK-világbajnoki címét, 12 győzelemmel, három második hellyel és egy harmadikkal az összesen 24 rajtból. Troy örült, a szurkolói örültek, a Ducati örült. Az olaszok azonban az öröm mellett talán némi bűntudatot is érezhettek, ugyanis a lesérült Sete Gibernau helyett őt kérték fel belépőnek a MotoGP-szezon utolsó futamán – ez volt Bayliss harmadik cserejátékos szerepe.

Troy elfogadta a lehetőséget, azzal a feltétellel, ha superbike-os csapatát is magával viheti, hogy velük dolgozzon. A Ducati beleegyezett. A frissiben koronázott Superbike-bajnok felült Valenciában a GP Ducatira, és második helyre kvalifikált a csúcsformában lévő yamahás Valentino Rossi mögé, aki sorban hatodik világbajnoki címét készült megszerezni.
A futam azonban Baylissé volt.
Az ausztrál az első kanyarban megszerezte az első helyet, és onnan vissza se nézett. Élete első és egyetlen MotoGP-s futamgyőzelme során 1,319 másodperccel előzte meg régi csapattársát, Loris Capirossit, s ezzel megszerezte a Ducati addigi első dupla győzelmét a GP-ben. A hondás Nicky Hayden jött be harmadikként, majdnem tíz másodpercre a ducatisok mögött, és ezzel megszerezte a 2006-os világbajnoki címet. Bayliss ezzel a szereplésével azon versenyzőelit tagja lett, akik képesek voltak MotoGP- és WSBK-futamot is nyerni, Bayliss ráadásul az egyetlen, aki egy szezonon belül érte ezt el.

Legtöbb rajongója azt remélte, hogy ezek után a Ducati a MotoGP-ben ajánl majd neki motort a következő szezonra, de nem így lett. Folytatta superbike-os karrierjét az olasz gyártóval, 2007-ben a negyedik helyen zárt, majd 2008-ban megszerezte harmadik világbajnoki címét, csak hogy aztán visszavonuljon a csúcsról. Legalábbis egy időre. Troy a WSBK után hazatért Ausztráliába, és az elkövetkező évtizedben élte az életét. Rendezvényszervező cége, a Troy Bayliss Events motorversenyeket szervezett és promotált, majd 2016-ban megszerezték az Ausztrál Superbike Bajnokság promóciós jogait, ami elég furcsa eredményt szült egy évvel később: 2017 végén Troy Baylis bejelentette, hogy rajthoz kíván állni a 2018-as ausztrál Superbike-bajnoki címért, ami még hiányzik neki a vitrinből.

Bayliss a DesmoSport Ducati versenycsapat egyik társtulajdonosa, és amikor a teamnek szüksége volt egy csúcs versenyzőre, hát ott ült Bayliss! Troy negyedik alkalommal is cserejátékos… „Először akkor vetettük fel ezt az ötletet, amikor tavaly lesérült Callum Springgs – mesélte Troy. – Elég kemény kérdés volt, és kezdetben nem is tetszett az ötlet. Én egy fiatal versenyzőt akartam a motorra, de miután kipróbáltam a gépet, azonnal elragadott az érzés, hogy ezzel meg kell próbálnom megnyerni a hiányzó ASBK-címet. Úgy érzem, vár itt még rám némi elintézni való ügy. Fitnesz tekintetében van min dolgoznom, de az éles tesztünk után úgy érzem, készen állok a feladatra.” Az ekkor 48 éves ausztrál sztár diétázni kezdett, nem ivott több sört, és élete formájába hozta magát. Eljött az idő a bizonyításra a szezon előtti első közös hivatalos teszteken. „Amikor másodjára ültem fel a motorra, csak 35 kilométer volt benne, én meg azonnal be is takaróztam vele. Összezúztam a csípőmet, átmentem a saját nyakamon, és ott feküdtem a sóderágyban, és arra gondoltam: »Ahha, hááát, nem tudom, jó ötlet-e ez…«” De Troy kitartott, beállt, sajgó és fájó testrészekkel tovább küzdött, és júniusban a darwini futamon pole pozícióból megszerezte élete első ASBK-s futamgyőzelmét.
A szezont a harmadik helyen zárta az összesítésben, alig három ponttal a második mögött, két győzelemmel és néhány dobogóval.