Nem hányhatjuk a Yamaha Europe-os srácok szemére, amiért az új, frissített MT-07 sajtóbemutatóját unalmas statisztikákkal és adatokkal kezdték.

Az utcai csupasz kéthengeres több mint 16 000 példányban kelt el az utóbbi négy évben Európa-szerte, s ezzel piacilag az egyik legsikeresebb motorkerékpár az elmúlt néhány esztendőben. Igazi sikertörténet a Yamaha számára.

Viszont most egy másik számsor látszik fontosabbnak a tűnő emlékű prezentációból, hiszen éppen a Malaga fölötti hegyekben kergetem az MT-07-et, hallgatom, ahogy a végtelen kanyarrengetegben egyszer az egyik, aztán a másik oldalról hallom a lekarcintó lábtartóbütyök fémes csengését, a Yamaha feszesnek, hegyesnek és stabilnak érződik.

Jó régen mentem már MT-07-tel, de annyira azért emlékszem rá, hogy bizton merjem állítani, az első modellváltozat nem lett volna ennyire jól kezelhető egy ilyen úton – és ez nem véletlen. Az ok a futómű feszesedését jellemző számokban keresendő. Az új MT rugói keményebbek: elöl 6, hátul 11 százalékkal; a csillapítás pedig még feszesebb lett: első húzófokozat 16, hátsó húzó 27 és a hátsó nyomófokozati lengéscsillapítás nem kevesebb mint 40 százalékkal erősödött.

Szokatlanul magas számok egy modellfrissítésnél, viszont a változások abszolút logikusak és üdvözlendők. Azonnal általános elismertség, az élénkségét és kezességét dicsőítő szavak fogadták az eredeti MT-07-et, és csupán egyetlen visszatérő kritika érte valaha is: túl puha a futóműve.

A soros kéthengeres, nyolcszelepes, 698 köbcentis blokk általában mindenki tetszését elnyerte, nem is változtattak rajta, ezért bőséges (nagyon)alacsony fordulati nyomatéka mellett továbbra is 74 lóerőt ad le 9000-nél, és a Yamaha teletankoltan csupán 182 kilós menetkész tömegét alacsonyan tartó acélvázat sem bolygatták – csak a futóműbe nyúltak bele keményen.

Hogy a többi változtatás előnyére vagy hátrányára vált-e az új modellnek, azt döntsd el te, hiszen mindegyik kozmetikai jellegű; a friss dizájnelemekkel a vizuálisan még egységesebb MT-családra törekednek. Újak a lámpák, az első sárvédő, a kamu légbeömlő és a hűtőtakaró, hátul új a „szárnyacska” − a helyére kapható gyári utaskapaszkodó.

Engem személy szerint nem nyűgözött le az új formavilág, de nem mondanám csúnyábbnak a réginél, és mindenképpen agresszív, ahogy azt az MT modellek „Japán sötét oldala” szlogenje is sugallni próbálja. Az egyedüli tényleg fontos új forma az ülésé: közelebb van egymáshoz a nyereg első és utasrésze, az egy centit rövidülő tankkal együtt pedig így immár még nagyobb hely jut majd alfelednek az MT-07-en.

A kissé magasabb pozícióba került egyrészes széles kormányt lefestették feketére, szóval, van változás a motoros szeme előtt is, noha a műszerfal maradt a régi, és még mindig a rajta lévő gombokig kell nyújtózkodnod, hogy a kijelzett adatok között váltogathass, nincs menügomb a kormánykonzolokon. Bal oldalon ráadásul ott éktelenkedik egy legumidugózott, nem használt lyuk is, ami csak egy kicsit néz ki gagyin.

A rövid, csini gyári kipufogó hangja nyilván eléggé fojtott, viszont az MT-vel továbbra is nagyon élvezetes a motorozás, élénk és gond nélkül irányítható a gép. Nincsenek blokküzemmódjai (se kipörgésgátlója, pedig az néha jól jönne), csak egy hegyvonulatnyi nyomatékgörbéje, a csúcsára kellemesen illeszkedő, jól kezelhető magasfordulati meglódulással megszórva.

A motor rugalmasságának köszönhetően gondtalan vele a motorozás, ennek keze alá játszik a jó csekélyke tömeg is, a viszonylag lentre helyezett üléspozíció és a bőséges kormányelfordítási szög. Már egész alacsonyról lelkesen húz, a középtartománya csodásan használható csuklótekerésnyi előzésekre – nem kell lefelé rugdosni a finoman működő és jól kapcsoló hatfokozatú váltót.

Ha nagyon arra vágynál, gázra simán feljön kerékre, és 200 km/h fölé tud kigurulni. A 130-as utazót gond nélkül tartja, de akkor már eléggé szeles rajta az időjárás. Nem mintha ez utóbbi olyan nagy gondunk lett volna a napsütötte, gyönyörű tesztnapon a kígyózó andalúz utakon. 

Eddig a blokkja volt az aduásza − most már a futóműve is hasonlóan brillírozik. Az MT-07 könnyedségét mindig is a kis tömege, valamint merev vázának és futóművének sportos kezességet és stabilitást egyaránt biztosító geometriája adta, még ha maguk a futóműelemek a Kayaba-katalógus olcsóbb feléből valók is − viszont immár a beállításuk tökéletes. A motor az első méterektől kezdve biztosabban állt a lábain, nyoma sem volt a hátsó traktus lötyögős összeülésének gyorsításokkor. Kanyarokba fékezve is jobban tartotta magát a feszesebb elején, és könnyen, semlegesen fordult rá az ívekre, lényegesen nagyobb magabiztosságot és önbizalmat adva.

Már lehet állítani a hátsó rugóstag előfeszítését és húzófokozatát, de még a második tesztnap végén is úgy gondoltam, ezúttal a Yamaha tényleg kimaxolta, ezeket a gyári beállításokat úgy kell békén hagyni, ahogy vannak. Négy évvel ezelőtt, az első MT-07 bemutatóján Lanzarotéban szívem szerint már az elindulás utáni első kávészünet során nyúltam volna a C kulcshoz, hogy maxra ráfeszítsem a hátulját. Az ülés alatti szerszámossal az ebéd után meg is tettem, de az sem oldotta meg teljesen a hátsó futómű puha lebegését.

Bezzeg az új MT-n eszembe sem jutott az állítgatás. Ráadásul – annak ellenére, hogy fewszesebb a futómű – a 07-es ügynök továbbra is kényelmes motor. Egyedül a rondai macskaköves utakon kívántam volna magam alá puhább feneket, de ilyen utakon semmilyen motorral nem komfortos a gurulás. A főúton, egy egykerekezésből letéve, elég nagy sebességgel elkaptam egy jó nagy lyukat is – nem akart kitörni a csuklóm.

Néhány tesztkolléga nem volt annyira oda a Bridgestone BT023-as gumikért, nekem még a hegyi út árnyékosabb, nedvesebb szakaszain sem volt vele bajom. A 180 milli széles hátsó jó vastag egy ekkora motornak, szóval, tapad is rendesen, könnyen karcoláshatárig dönthető a Yamaha, pedig egyáltalán nem ér le hamar. Az első fék erőssége éppen megfelelő, de bivalynak már nem mondanám. A fékezést jobbnak éreztem az új MT-vel, mint az első modellváltozaton, noha a fékrendszer elvileg nem változott semmit – 282 millis hullámos tárcsák, négydugattyús nyergek. Az új ülés nem okozott túl nagy változást, továbbra is jól elfértem a Yamahán, pedig nem vagyok egy alacsony gyerek. Kétszemélyes túrázásra annyira nem alkalmas, már csak méretei miatt sem, de azért elfér mindenki lába, és bár a 805 mm-es ülés első hallásra talán magasnak tűnhet, a motor keskenysége miatt még a kisebb növésű pilóták is boldogultak rajta, lábbal is jól elmanővereztek a parkolókban.

A tank formája ugyan új, de továbbra is csupán 14 liter fér bele. A tulajdonosi fórumokon 5 liter körül mozgó átlagfogyasztásokról beszélnek, 200-250 kilométer messzire még végig teligáz üzemmódban is mindig elvisz majd egy tankból. Természetesen az MT-07 gyári kiegészítőkatalógusa mit sem vékonyodott, plexik, fűtött markolat, 12 V-os aljzat, poggyászok, blokkdeklivédők, mart alumínium alkatrészek és a kötelező Akrapovič kipufogó mind megtalálhatók benne némi extra befizetés ellenében.

A Yamaha alapára ugyan emelkedett valamelyest, a konkurenseket nézve azonban továbbra sem elszállt. Biztos vagyok benne, hogy folytatódik az MT-07 sikerszériája, hiszen vagány külseje, sportos teljesítménye és agilis kezelhetősége miatt a húzósabb árcédula ellenére továbbra is kiváló az ár/érték aránya.